The Bounty Hunter - kritika

2010.04.20. 10:00

 

Sok rosszat olvastam már Jennifer Aniston és Gerald Butler legutóbbi akció romkomjáról, de nem akartam addig ítéletet hirdetni, míg nem láttam én is a filmet. IMDB-n is kicsivel az átlag alatt, öt csillagon áll az ilyen típusú alkotások között. Megjegyzem, teljesen elfogulatlanul nem tudok írni, ha a mjút gomb be lenne nyomva én, akkor is megnéznék bármit, amiben Aniston van, de ezzel nem feltétlen van mindenki így. Ezért megpróbálom a döntő pozitívum mellett a látható negatívumokat is kiemelni.
A sztori egy elvált házaspárról Nicole-ról és Miloról szól, a nő újságíró, a férfi pedig miután kirúgták a rendőrségtől, fejvadász lett. Egy szép nap azt a megbízást kapja, hogy a volt asszonykáját vigye be az őrsre, mivel az nem jelent meg a szabálysértése miatt kitűzött tárgyaláson. Hálás feladat ez egy haragos exférjnek (jaj-jaj ez már majdnem a magyar cím), azonban a szenzációhajhász nej sem adja magát olyan könnyen. Itt el is érkeztünk a film egyik legjobb részéhez, amikor Aniston a Rolling Stones Hang Fire című számára rohan Butler elől, hogy aztán a csomagtartóban kössön ki. Akár véget is lérhetne itt a sztori de hollywoodi film révén jönnek a csavarosabbnál csavarosabb (never guess) csavarok, mint Nicole idegesítő kollégája (Jason Sudeikis, lol), Butler tartozását követelő töketlen behajtók, és persze a korrupt zsaruk, akik Nicole-ra hajtanak egy kompromittáló cikk miatt.
Igen annyiból igazat adok még az origo filmklubos gyépéseknek is, hogy sztorija nincs sok a filmnek, de összességében semmivel nem rosszabb, mint bármely romantikus vígjáték, amit az elmúlt öt évben láttam, sőt ha azt vesszük, hogy nincs benne Matthew McConaughey, már jobb is. Persze a vége kiszámítható, Aniston és Butler megoldják a bűntényt, és még újra egymásra is találnak, de aki ezen meglepődik, megkérdezném, mégis mit várt? Mondjon már valaki egy olyan romantikus vígjátékot, aminek nem lett happyend a vége, örülhetünk, hogy itt legalább a két színészhez illik a szerep, amit játszanak, meg úgy alapjában véve jól is néznek ki egymás mellett. Nem tudom, hogy a szinkron mennyit ront a filmen, bár Kökényessy Ági elég jó szinkront ad Anistonnak, szóval ez esetben nem feltétlen kell ettől tartani.
A szereplők játékával csak annyi volt a problémám, hogy Jason Sudeikis figurája mérföldekkel viccesebb is lehetett volna (mondjuk a bajusszal így is nagyon lol volt), ha kicsivel több teret kap, így viszont inkább csak idegesített. Butlernek nem nagyon kellett megerőltetnie magát, amúgy is van egy ilyen zsaru/szerencsejátékos/fejvadász kinézete, és a Csúf Igazságban felhasznált arcai vagy csak arca, egyes számban, közül itt is tudott párat hasznosítani, ezt mondjuk hamarosan már unni fogjuk. Végül Aniston, akit azzal kritizálnak, hogy mindenhol előveszi a megszokott és jól bejáratott Rachel karaktert, megkérdezném: LÁTTÁL VALAHA EGY JÓBARÁTOK RÉSZT IS EMBER? Én láttam,, elég sokat és sokszor, higgyétek el Nicole Hurley egy kicsit sem volt Rachel Green.
 
Összegzésül a filmet főleg a lányok fogják élvezni, meg azok a fiúk, akik Jennifer Aniston mániában szenvednek. Ha azt nézzük, mit vártam a filmtől (két óra Jennifer Aniston), akkor tökéletesen megkaptam, amiért mentem, de jobban örültem volna, ha sikerül kicsivel viccesebbre megcsinálni ezt a filmet, mert érezni, a benne maradt potenciált. 6,5 zacskó pop-cornnál ez sajnos nem ér többet.
 
 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mozigekko.blog.hu/api/trackback/id/tr31936518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása