Először azt hittem, ezt a filmet már megint úgy kell levadászni valahonnan, hisz itthon nem még egyik főszereplő sem tartozik azok közé, akikkel meg lehet tölteni egy egész termet, ami egyébként nagy hiba, hisz a világ egyik legviccesebb embereiről beszélünk, de szerencsére a forgalmazó észnél volt és behozta az amerikai premierrel egy időben, hogy kivételesen mi se maradjunk ki a jóból. Leszámítva azt, hogy sajnos leszinkronizálták a filmet és így vadászni kellett egy feliratos előadásra, tényleg pacsi, amiért nem hagyták ki ezt a mozi kínálatából, mint anno a Baby Mamát.

 Ha bárkinek kétségei lettek volna, hogy Tina Fey és Steve Carell a legjobb vígjátékot hozza el a Másnaposok óta, most eloszlatom azokat. A két volt SNL szereplő házaspárként való kalandozásai a New York-i éjszakában tényleg a tavalyi év legjobbját idézik, sőt továbbmegyek, néhányszor túl is szárnyalnak azon, de Tinától és Steve-től kikapni egyáltalán nem szégyen. Mindkettőnek a vérében van a humor, és olyan természetesen adják elő a kretén középosztálybeli unott házasokat, hogy nagyon. Tina néhol megcsillant pár Liz Lemonos vonást, míg igazából Steve is egész Office-os, tehát a sírva röhögés garantált.

A film Claire és Phil Fosterről szól, akik unatkozó New Jersey-i házaspárként abban lelik örömüket, hogy hetente egyszer meglátogatják a kertváros egyik éttermét, és ott a többi vendégen élcelődnek. Egyik este úgy határoznak, felrázzák kicsit a programot és New York City-be mennek az újonnan nyílt Claw étterembe, ahol persze nem kapnak helyet. Így kénytelenek lenyúlni egy másik pár asztalfoglalását. A gebasz csak annyi, hogy a másik párt üldözi pár alvilági figura, akik így Fosterékre, hiszik, hogy ők azok, akiket keresnek. Hőseink miután észlelnek, egy rögtönzött ötlettel elcsalják a gonosztevőket a Central Parkba, majd cselesen meglépnek. Innentől kezdetét veszi a rohangálás a városban, amiben tényleg senki sem alszik, még a póló nélküli Mark Wahlberg sem, aki cseppet sem tűnik idegesnek, amiért 20 percenként felcsenget hozzá valaki, vagy, hogy lenullázzák a vadiúj Audi R8-át. A sztoriról többet nem árulok el, mert azzal csak lelőném a poénokat, azt pedig kár lenne. Inkább beszélek a mellékszereplőkről, akik nem meglepő többen is kapcsolódnak így vagy úgy a Saturday Night Livehoz. A kihagyhatatlan Kristen Wiig is feltűnik az elején egy pár perces szerepre, ami egyébként nem különösebben vicces, de mi amint megláttuk lehet kicsit túl hangosan is röhögtünk, miközben az egész teremben mindenki csöndben ült. James Franco, többszörös SNL host és nemrég a 30 rockban is szerepelt, mint Jenna búlvárpasija, itt is hozza a szokásos figurát, ami nekem olyan, mintha az Ananász Express óta be lenne lőve, az ő barátnőjét Mila Kunis alakítja, akit bármiben bárhol szívesen látunk. Mellettük feltűnik még Taraji P. „Is that a name or a blood disease…biiiitch pleeeze” Henson, Leighton Meester és Mark Ruffalo is.

A filmnek egyedül azt lehet felróni, hogy eléggé arra támaszkodta, bármit tesznek bele, a két főszereplő úgyis viccessé teszi, még a legklisésebb jeleneteket is. Szóval forradalmi újításokat senki ne várjon, de mint mondtam Tina és Steve alakításának köszönhetően ettől sem lesz rosszabb a film. A legviccesebb jelenet címéért szoros versenyben van az autós üldözés, illetve a sztriptíz báros látogatás, mindenki döntse majd el, hogy neki melyik tetszett jobban. Nekem a személyes kedvencem az utolsó beszólás volt Tinától már a stáblista alatt, az legutolsó elrontott jelenet, ott már tényleg levegőt sem kaptam, annyira röhögtem.

 

A filmet komolyan mindenki nézze meg, de ha lehet feliratosan. Először 10/10et akartam rá adni, de a pár klisés jelenet miatt legyen, mondjuk 9.