SATC 2 kritika
2010.06.01. 11:28

A szereplők az első film óta eltelt két évben rengeteg társadalmilag hasznos dolgot vittek véghez. Carrie-nek például még új ruhákat sem volt ideje venni, mert a Biggel vett közös lakásukat kellett berendeznie, Charlotte megtapasztalja mennyire veszélyes magas sarkúban és fehér szoknyában kifestőst játszani a kislányával. Samantha továbbra is szétteszi a lábát minden xy kromoszómával rendelkező delikvensnek, míg Miranda, akinek talán tényleg a legemberközelibbik a problémái (komolyan Carrie azon hisztizik, hogy plazma tévé van a hálóban, és nem a katódsugárcsövek iránti fétise miatt teszi ezt), kivan, mert a főnöke utálja. Most, hogy meg tudtuk mennyire is szar felső tízezerbeli nőnek lenni New Yorkban, ideje kipihenni a fáradalmakat és elzúzni valahova nyaralni. Előtte azonban még az első 10 percben giccsbe fullasztják a filmet, a két meleg barát házasságával (akik mintha a sorozatban rühellték volna egymást…na mindegy).

A célállomások közül Mexikót kilőtték az előző filmben, a gazdagsági válság meg a disznóinfluenza különben sem tették túl vonzó úti céllá, Samantha pedig már unja a válságot, ezért kapcsolatai révén látogatást tesznek Földünk elsőszámú elrohasztóinál a Közel-Keleten. Adu Dhabiban így megy, egy-egy külön Maybach mindenkinek, 7 csillagos szálloda luxuslakosztálya, olyan, amihez képest a Pretty Womanben látott a shit-hole kategóriába kerül. Persze a négy hegyi kecske nő el van ájulva az egésztől, pedig ha azt mondom, hogy az egész úgy néz ki, hogy a látott giccsmennyiségre nincs is megfelelő szó, akkor igen szerényen fogalmaztam. Azt hittem itt dobálom meg a vásznat, de aztán szerencsére, ha a sok arany, csicsa, giccs, és sekélyes úri allűr mellett még tudtunk másra figyelni, azért észrevehettük, hogy van, némi tanító célzat is a filmben. Pontosan ott, amikor a szobához járó szolga (wtf) elmeséli Carrie-nek, hogy milyen ritkán tud hazamenni Indiába a feleségéhez, mert nincs rá pénze. Persze lehet itt csak annyit akartak mondani a készítők, hogy simán működhet egy távkapcsolat is, szóval Carrienek nincs mitől félnie (majd a filmből kiderül, nincs kedvem leírni, annyira hülyeség), de ha az ember egy leheletnyivel is jobban van szocializálva, mint a film szereplői, azon kezd el gondolkodni, hogy mennyire rohadt kétszínű és undorító ez az egész. Persze ennyi tanulság kevés lenne a filmre, ezért egy hihetetlen fordulattal előkerül Aiden, Carrie volt vőlegénye, aki épp szőnyegeket importál a közel keletről. Carrie elcsábul, és bumm, majdnem rámegy a házassága, de persze végül minden rendbe jön.
Az álomnyaralás ezután hirtelen véget ér, ugyanis Samantha nem tud parancsolni magának, s letartóztatják közszemérem sértésért, konkrétan, mert a tengerparton csókolózott. Ez nem tetszik Samantha Emír barátjának, hiszen elvei neki is vannak, ezért ki is dobja őket a szállodából. Így nincs más hátra tünés vissza az imádott városba, ahol legalább, minden olyan még mindig, mint amilyennek megszokták.

Annyi negatívumot mondtam, hogy a végére elmondanám, a filmben volt pár jó pillanat is. Nem, nem a karaoke jelenetről beszélek, de Samantha ordenárésága továbbra is megnevetteti a népet (amikor végleg kiakad a bazársoron), míg Miranda ironikus elszólásai is okoznak néhány kellemes percet, a baj csak az, hogy ez megint, csak 20 percre volt elég.
Összességében kijelenthetem, hogy nagyon unatkoztam a film alatt, olyan Avatar szinten, ezért ugyanúgy 3.5 pontot, vagyis cosmo koktélt kap tőlem.
A bejegyzés trackback címe:
https://mozigekko.blog.hu/api/trackback/id/tr252047422
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mickie · http://cicufer.blog.hu 2010.06.01. 20:01:47
Nagyon szerettem a sorozatot, nekem az első film is nagyjából "belefért". A sok negatív előhang miatt viszont a másodikra fenntartásokkal mentem el.
Osztom a véleményedet, a cselekmény, a (nem-)történés bőven belefért volna 20 percbe. A maradék 120 meg a látványra ment - de azért lássuk be, a hagyományos értelemben vett látvány nem egészen ennek a műfajnak a sajátja.
Samantha poénjai egyértelműen vitték a filmet (még a következő jeleneteknél is egy-egy beszóláson röhögött a mögöttünk lévő sor), de jaj, Miranda szerintem ne viccelődjön (Abi-dabi-du?!!)!
Amin csak pislogtam, az az Aiden-es probléma volt, pontosabban az, ahogy Carrie az egészet előadja Big-nek telefonon(!) és aztán a pasas úgy reagál, mintha minimum azt hallotta volna, hogy a neje az exxel töltötte az éjszakát...
A csúcspont nálam Samantha végső kiakadása volt, ott felébredtem. :)
Osztom a véleményedet, a cselekmény, a (nem-)történés bőven belefért volna 20 percbe. A maradék 120 meg a látványra ment - de azért lássuk be, a hagyományos értelemben vett látvány nem egészen ennek a műfajnak a sajátja.
Samantha poénjai egyértelműen vitték a filmet (még a következő jeleneteknél is egy-egy beszóláson röhögött a mögöttünk lévő sor), de jaj, Miranda szerintem ne viccelődjön (Abi-dabi-du?!!)!
Amin csak pislogtam, az az Aiden-es probléma volt, pontosabban az, ahogy Carrie az egészet előadja Big-nek telefonon(!) és aztán a pasas úgy reagál, mintha minimum azt hallotta volna, hogy a neje az exxel töltötte az éjszakát...
A csúcspont nálam Samantha végső kiakadása volt, ott felébredtem. :)
chdstr · http://mozigekko.blog.hu/ 2010.06.02. 21:23:03
@mickie: szerintem is az volt a legjobb rész benne:D
tulajdonkeppen 2010.07.09. 11:24:03
a sorozatból csak pár részt láttam, a filmet meg se néztem. idióta, nyávogó negyvenesek, akik küzdenek az öregedés ellen. nézzétek meg USA-t. ahogy ennek vége lett kezdődtek a családcentrikus sorozatok. azok, akik a szex és new york-on "nőttek" fel, most képletesen, eléggé gáz helyzetbe kerültek utána.