Húsz évvel ezelőtt élt négy nő New Yorkban, különösebben szépek, vagy okosak akkor sem voltak, de így vagy úgy legjobb barátnők lettek. Ezután ugrunk pár évet, konkrétan nyolcat és 1998-ban találjuk magunkat, amikor négy szingli, akik még mindig nem különösebben szépek vagy okosak, de legalább viccesek heti 20 perces bontásban vezettek be minket a New York-i lét rejtelmeibe. Bár a sorozatot úgy érzem felesleges bemutatni még annyit, hogy 2004-ig tartott, tehát összesen hat évadot élt meg. Majd jött 2008-ban az első mozifilm, aminél már bebizonyosodott, hogy ami 20 percben tud szórakoztató, vicces és esetleg tanulságos lenni két és fél órában rohadtul nem az. Ha visszaemlékszünk egy fél évad alatt, mert a film helyett simán megnézhetünk annyit, azért jóval több minden történt, mint a moziban. Ezt a második film azonban igyekezett, ha lehet még jobban kicsinálni minket ugyanis, hosszabb is volt és fele annyi dolog se történt, mint az első részben.

A szereplők az első film óta eltelt két évben rengeteg társadalmilag hasznos dolgot vittek véghez. Carrie-nek például még új ruhákat sem volt ideje venni, mert a Biggel vett közös lakásukat kellett berendeznie, Charlotte megtapasztalja mennyire veszélyes magas sarkúban és fehér szoknyában kifestőst játszani a kislányával. Samantha továbbra is szétteszi a lábát minden xy kromoszómával rendelkező delikvensnek, míg Miranda, akinek talán tényleg a legemberközelibbik a problémái (komolyan Carrie azon hisztizik, hogy plazma tévé van a hálóban, és nem a katódsugárcsövek iránti fétise miatt teszi ezt), kivan, mert a főnöke utálja. Most, hogy meg tudtuk mennyire is szar felső tízezerbeli nőnek lenni New Yorkban, ideje kipihenni a fáradalmakat és elzúzni valahova nyaralni. Előtte azonban még az első 10 percben giccsbe fullasztják a filmet, a két meleg barát házasságával (akik mintha a sorozatban rühellték volna egymást…na mindegy).

A célállomások közül Mexikót kilőtték az előző filmben, a gazdagsági válság meg a disznóinfluenza különben sem tették túl vonzó úti céllá, Samantha pedig már unja a válságot, ezért kapcsolatai révén látogatást tesznek Földünk elsőszámú elrohasztóinál a Közel-Keleten. Adu Dhabiban így megy, egy-egy külön Maybach mindenkinek, 7 csillagos szálloda luxuslakosztálya, olyan, amihez képest a Pretty Womanben látott a shit-hole kategóriába kerül. Persze a négy hegyi kecske nő el van ájulva az egésztől, pedig ha azt mondom, hogy az egész úgy néz ki, hogy a látott giccsmennyiségre nincs is megfelelő szó, akkor igen szerényen fogalmaztam. Azt hittem itt dobálom meg a vásznat, de aztán szerencsére, ha a sok arany, csicsa, giccs, és sekélyes úri allűr mellett még tudtunk másra figyelni, azért észrevehettük, hogy van, némi tanító célzat is a filmben. Pontosan ott, amikor a szobához járó szolga (wtf) elmeséli Carrie-nek, hogy milyen ritkán tud hazamenni Indiába a feleségéhez, mert nincs rá pénze. Persze lehet itt csak annyit akartak mondani a készítők, hogy simán működhet egy távkapcsolat is, szóval Carrienek nincs mitől félnie (majd a filmből kiderül, nincs kedvem leírni, annyira hülyeség), de ha az ember egy leheletnyivel is jobban van szocializálva, mint a film szereplői, azon kezd el gondolkodni, hogy mennyire rohadt kétszínű és undorító ez az egész. Persze ennyi tanulság kevés lenne a filmre, ezért egy hihetetlen fordulattal előkerül Aiden, Carrie volt vőlegénye, aki épp szőnyegeket importál a közel keletről. Carrie elcsábul, és bumm, majdnem rámegy a házassága, de persze végül minden rendbe jön.

Az álomnyaralás ezután hirtelen véget ér, ugyanis Samantha nem tud parancsolni magának, s letartóztatják közszemérem sértésért, konkrétan, mert a tengerparton csókolózott. Ez nem tetszik Samantha Emír barátjának, hiszen elvei neki is vannak, ezért ki is dobja őket a szállodából. Így nincs más hátra tünés vissza az imádott városba, ahol legalább, minden olyan még mindig, mint amilyennek megszokták.

Annyi negatívumot mondtam, hogy a végére elmondanám, a filmben volt pár jó pillanat is. Nem, nem a karaoke jelenetről beszélek, de Samantha ordenárésága továbbra is megnevetteti a népet (amikor végleg kiakad a bazársoron), míg Miranda ironikus elszólásai is okoznak néhány kellemes percet, a baj csak az, hogy ez megint, csak 20 percre volt elég.

 

Összességében kijelenthetem, hogy nagyon unatkoztam a film alatt, olyan Avatar szinten, ezért ugyanúgy 3.5 pontot, vagyis cosmo koktélt kap tőlem.