A héten eddig szerencsém volt a mozifilmekkel, mert mind az Egek Ura, mind pedig a Viharsziget igencsak tetszetős volt, remélem ez a szerencseszéria a ma délutáni Alice-szel sem ér véget. Az Up in the Air szerintem egy olyan film, aminél tök mindegy, hogy moziban látod vagy vasárnap délután otthon a tévében, ugyanúgy hozza a feelinget. Mondjuk én tartom magam ahhoz, hogy egy jó film mindenhogy jó film marad, akkor is ha a dolby-ban és imaxban vagy otthon a 14 colos notebookon nézed meg. Persze ezzel nem akarom lenézni a hatásvadász akciófilmeket, mert azok is jól tudnak esni, csak mondjuk lehet, hogy nem hagynak bennem maradandó nyomot, vagy nem fogom őket még egyszer megnézni. Aztán vannak a hatásvadász jó filmek, de ezzel most abba is hagyom és nem fogom a törölközők 11 csoportját se felsorolni.

Szóval fent az égben. Clooney megint nem mozdult túl messzire a szokásos karakterétől, de miért is tenné, ha jól áll neki. White collar, sármőr dilf lenne, ha lenne gyereke, de most hirtelen nem jut eszembe a cougar férfi megfelelője. Szóval az a típus, akire rácuppannak az akut daddy-complexben szenvedők. A karaktere egy olyan férfi, akit azért fizetnek, hogy másokat kirúgjon. Teszi ezt az év 300 napján, ide-oda cikázva az országban. Ám egy nap jő egy fiatal stréber lelkes újonc, aki lévén a modern kor gyermeke, be akarja vezetni az online firinget, a web kamerán át történő kirúgásokat. Ezt persze Clooney nehezményezi, és teljesen rossznak tartja, hiszen elveszik belőle az a minimális emberi kontaktus is, amit egy pár perces kirúgás adni szokott. A főnök elküldi vele a csajt (Anna Kendrick), hogy nézze meg miről is van szó. Eleinte persze rosszul viseli a stresszt a csaj, de a végén már belejön, és be is vezetik a módszerét. Útközben George találkozik egy hozzá hasonló nővel, Alexszel (Vera Farmiga), aki képes arra, amire eddig egy nő sem volt, azaz eléri Clooney-nál, hogy megkérdőjelezze az eddigi életstílusát és hozzáállását. Aztán persze mire a férfi hajlandó lenne a normális kapcsolata, kiderülnek dolgok a nőről, amik hazavágják az egészet.

Az egész film egy lamentálás az 'egyedül v nem egyedül a jobb?' -kérdéskör mezején, és ki gondolná, mi lesz a végső konklúzió. De, és ez az utóbbi filmektől felemelő eltérés, ezt egyáltalán nem szájbarágósan teszi, ugyanakkor tökéletesen tiszta, hogy mire akarnak kilyukadni. Clooney, mint már mondtam, jól hozzá a szokásosat, Kendrick nekem nem volt túl szimpi, de ettől függetlenül, ő is jó benne. Nálam egyértelműen Farmiga volt a nyerő, végre egy olyan szép, a korának megfelelően kinéző nő, aki nincs telepumpálva kemikáliákkal, és mégis szerintem minden férfit meghódított a két óra alatt. Ja és persze emellett jól is játszott. Jó pár ismert arc cameózik a filmben, pl a Két pasiból Rose (Melanie Lynskey), a Private Practice-ből Dell (Chris Lowell), Hangoverből Zach Galifianakis, ja és Jason Bateman is kap egy nagyobb mellékszerepet.

A végkifejlett és a mondanivaló ellenére, nekem ez a film inkább volt feel-good, mint dráma. Lehetett rajta nevetni, elgondolkodni, és mosolygva nézni a kibontakozó románcot. Volt pár fordítási hiba a feliratban szerintem, de ez nem a készítők hibája. Mindent egybe vetve 10/8 mentolos cukrot kap, amit a párnákra raknak a hotelszobákban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.