Oscar hajrá – The Fighter

2011.02.22. 11:06

 

Az elkövetkező napokban sorra veszem az idei év Oscarra jelölt filmjeit.  Kicsit visszarázom magam a munkába, na, nem mintha idáig tétlenkedtem volna, de a főiskola végével járó kötelezettségek, mint a szakmai gyakorlat, a diplomamunka, no meg az államvizsga elég indokkal szolgált, hogy ne írjak semmit. Ugyanakkor az Oscar elég indokkal szolgál, hogy megtörjem a blog július óta tartó csendjét.

 

Az idei Oscar egyik legkevésbé érdekes filmjeként kezeltem idáig a Fightert. Valós eseményeken alapuló sportdráma, amiben Christian Bale a változatosság kedvéért most épp alultáplált. Örülök, hogy végül pozitívan csalódhattam a filmben, mert a családi bizniszként működő, a kistesót profi bokszolóvá avató törekvésekből remek film született, ami végig leköti az embert.

Néhol egyes történetszálak elnagyoltnak és lezáratlannak tűnnek, például Micky (Wahlberg) gyereke a volt asszonnyal és annak férjével egy-két jelenetben feltűnik, majd hirtelen nem esik több szó róluk. Hozzáteszem, egyáltalán nem sajnálom, hogy nem erőltették túl ezt a szálat hisz a többi karakter sokkal érdekesebb volt. Kezdve a crack függő Dicky-vel, akit Christian Bale alakít mondhatni zseniálisan, a testvérek anyját alakító Melissa Leon át, a prolik közül felsőoktatási tanulmányokkal kitörni próbáló Amy Adams-ig, aki a főhős barátnője szerepében teszi tiszteletét. Egyedül Wahlberg játéka indul döcögősen. Az első negyed óra után komolyan gondolkoztam, hogy egy néma bokszolót alakít, vagy tényleg így képzeli el a figurát. Azonban ő is hamar összeszedte magát, és kellőképpen helyt állt a filmet ennek ellenére is elvivő maradék főszereplő mellett.

David O. Russel rendezőnek ez egymás után a harmadik filmje amiben Wahlberg szerepet kap, látszik, hogy összeszokott csapatként dolgoznak. Gyanítom ez is hozzájárult ahhoz, hogy Marky Mark élete egyik legjobb alakítását lássuk, és erősen elgondolkozzunk a rehabilitációján a 2008-as katasztrofálisan rossz Happening után (bizony, ha nem Zooey Deschanel vagy akkor kijár pár év bünti).

A sztori Micky Ward profi sportoló életének egy nagyobb hullámvölgyét mutatja be, ahol a 80-as évekbeli sikerszéria után karrierje hanyatlásnak indul. Az elvesztett meccsek mellett féltestvére crack függősége és rendőrségi ügyei, anyja, aki egyben a managere is, makacssága és barátnője ellen viselt ellenségeskedése is nyomja a vállát. Micky-t a legnagyobb törés akkor éri, amikor bátyja különböző simlis ügyek miatt börtönbe kerül. Először nem tudja, hogy mihez kezdjen, majd a barátnő (Amy Adams) és apja bátorítására új managerrel és edzővel ismét nekivág a felkészülésnek. Ezután jönnek a győzelmek, családi viták, hogy aztán a végkifejletben a kibékült és jó útra tért családtagok együtt izgulhassanak a döntő bokszmeccsen (ami tényleg körömrágósra sikeredett).

 

A készítőknek külön pacsi jár a remek zeneválasztásért, a 80-as évek amerikai rockzenéje kellően tolakodó, és hangos, nagyon jól illik film világához.

Bár elég erős essünk túl rajta érzéssel indultam neki a filmnek, végül nem csak Amy Adams jelenléte miatt érte végigülni a majd kétórás játékidőt. Ennek a filmnek helye van a 10 legjobb film között. 8.5/10

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mozigekko.blog.hu/api/trackback/id/tr392679165

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása